Az emberek többsége úgy gondolja, hogy a

stressz → rossz kedv.

Pedig a biológia ennél sokkal érdekesebb.

A stressz valójában mozgásra készíti fel a testet.

Évmilliókon keresztül ez mentette meg az életünket.

Ha megjelent egy ragadozó...

az agy nem filozofálni kezdett.

Azt kérdezte:

Harcolunk vagy menekülünk?

Ehhez pedig izmokra volt szükség.

Sok izomra. A hipotalamusz beindítja a HPA-tengelyt ACTH. Kortizol. Adrenalin. Noradrenalin.

A pulzus emelkedik. Az izmok tónusa nő. A légzés megváltozik. A fájdalomküszöb is átmenetileg módosul.

Mindez zseniális... ha valóban egy ragadozó áll előtted.

Csakhogy ma legtöbbször nem oroszlán üldöz. Hanem

• egy határidő,
• egy konfliktus,
• egy válás,
• anyagi bizonytalanság,
• vagy évek óta fennálló fájdalom.

Az agy viszont nem mindig tesz nagy különbséget. Ha veszélyt érzékel, ugyanazokat a biológiai rendszereket kapcsolja be.

És itt történik valami különös. Az izmok nem percekig maradnak feszesek. Hanem hónapokig. Néha évekig.

A nyak.

A vállöv.

A rekeszizom.

A csípő körüli izmok.

A medencefenék.

A rágóizmok.

Mintha a test folyamatosan készenlétben állna. A tartós izomfeszülés pedig megváltoztatja az ízületek működését. Az ízületek mozgása beszűkül a terhelés egyenetlenné válik. A kötőszövet veszít rugalmasságából és megjelenik a fájdalom.

És ekkor az agy azt mondja:

"Látod? Tényleg veszély van."

Így bezárul a kör.

És itt kapcsolódik össze a test és az idegrendszer.

Sokáig azt hittük, először a gondolatot kell megváltoztatni. A modern idegtudomány viszont azt mutatja, hogy a test is képes visszabeszélni az agynak.

Ha

• javul a légzés,
• csökken az izomvédekezés,
• újra szabadon mozognak az ízületek,
• biztonságos mozgásélményeket szerzünk,

akkor az agy egyre több olyan információt kap,

amely szerint

"Lehet, hogy ez a helyzet már nem veszélyes."

Nem azért múlik el a félelem, mert meggyőztük magunkat. Hanem azért, mert az idegrendszer új tapasztalatokat tanult.

Sőt továbbmegyek. 

A szív nemcsak pumpálja a vért, hanem minden szívdobbanáskor mechanikai és elektromos jeleket is létrehoz. Ezeket a változásokat a nagyerekben és a szív falában található receptorok érzékelik, és az információ jelentős része a vagus idegen keresztül jut el az agytörzsbe.

Ez azt jelenti, hogy a szív állapota folyamatosan "beszél" az agynak.

Ha például:

• nyugodt a légzés,
• egyenletes a pulzus,
• magasabb a szívfrekvencia-variabilitás (HRV),

akkor az agy több olyan jelzést kap, amely a biztonságos élettani állapottal függ össze.

Lehet, hogy nemcsak az ízületnek kell újra megtanulnia mozogni. Lehet, hogy az idegrendszernek is újra meg kell tanulnia bízni a mozgásban.

A test nem az ellenségünk. Nem ellenünk dolgozik, hanem értünk. Minden fájdalom, minden feszülés és minden mozdulat egy üzenet. A J.B.S. célja nem csupán a mozgás helyreállítása, hanem annak megtanítása, hogy a test újra biztonságban érezhesse magát.

Nemcsak az ízületek mozgását segítjük helyreállítani. Olyan biztonságos mozgásélményeket teremtünk, amelyek támogatják az idegrendszert abban, hogy újra bízzon a mozgásban.